Baleset külföldön – A megoldás: BÜSZI?
Ezúttal arra kértem Vinkelman Istvánt, a Biztosítási Ügyintéző és Szaktanácsadó Iroda Kft. (BÜSZI) ügyvezető igazgatóját, arról beszéljünk, melyek a legfontosabb teendők a külföldön történt balesetnél.
Külföldön történt balesetnél mik a legfontosabb teendők?
Nagyon fontos a baleseti helyszínen a különböző adatok rögzítése. A nemzetközi kárrendezés alapja két dolog lehet:
- az egyik az úgynevezett baleseti bejelentő, vagy népszerű nevén az önindigós kék-sárga lap, vagy pedig
- a rendőrség igazolása.
Elsőként vegyünk egy olyan példát, amikor külföldi járművel ütközik magyar jármű, s tegyük föl, hogy a magyar jármű vétlen.
Ebben az esetben a baleseti bejelentőnél mire kell ügyelni?
Előző beszélgetésünk alkalmával is érintettük, de nem lehet elégszer elmondani: napjainkban már szinte minden gépkocsivezető rendelkezik mobiltelefonnal, s ezáltal fényképezési lehetőséggel. Rendkívül lényeges, hogy a baleseti szituációban résztvevő autókat úgy fényképezzük le, hogy mindkét autó rendszáma – vontató vagy teherautó rendszáma, s nem csak a pótkocsié, félpótkocsié! – maradéktalanul látszódjon.
Ne feledjük, ha pótkocsi vagy félpótkocsi okozza a járműben a kárt, akkor sem ezek kötelezőjére rendezik, hanem mindig a gépjármű felelősségbiztosítására. Tehát úgy kell lefotózni, hogy a rendszámok teljesen látszódjanak, s lehetőség szerint a sérülés is.
Gyakori probléma, hogy belelóg egy személy vagy egy jármű az optika elé, s valamit eltakar a rendszámból. Ez nagyon komoly gondokat okozhat a későbbiekben, ugyanis számos nyugat-európai országban nincs rendszám alapján nyilvántartás arról, hogy ki rendelkezik kötelező biztosítással. Csupán a szélvédőre ragasztott matricából derül ki, van-e kötelező biztosítása, s ha igen, akkor melyik biztosítónál. Ha nincsenek megfelelő adataink, illetve a kék-sárgában nincsenek pontosan kitöltve a sorok, akkor nagyon nehéz, néha szinte lehetetlen feladat elé állítanak bennünket.
A baleseti bejelentő három érdemi részből áll.
- A baleset helye és időpontja.
- Az „A” és „B” résztvevők adatait tartalmazó oszlopok, ezek természetesen a sérült, illetve a károkozó járművekre vonatkoznak. Nagyon fontos, az általában 3-tól 12. pontig szereplő adatok helyes kitöltése, hogy a gépjármű adatai, a gépkocsivezető adatai és a kötelező gépjármű-biztosítást kezelő biztosító adatai is hiánytalanul legyenek meg. Sőt, itt egy Zöld Kártya-szám, s egy kötvényszám is található. A nemzetközi forgalomban résztvevő gépjárművek általában rendelkeznek Zöld Kártyával, ilyen esetben ezt mindig kérjük el. A Zöld Kártya perforált része letéphető, s aki kárt okoz a másiknak, az köteles ezt átadni a károsult jármű vezetőjének. Ezen gyakorlatilag a károkozó minden adata szerepel. De ha ilyen nincs, akkor a baleseti bejelentőn kell szerepeltetni ezeket az adatokat. Sajnos előfordul, hogy hiányosak, olvashatatlanok, így pedig jelentősen nehezített a kárrendezés.
- A kék-sárga lap alján, középen, van egy vázlatra kijelölt rész, a sematikus ábra helye. Erre a lehető legegyszerűbben be kell rajzolni a két jármű ütközési helyzetét. Legalább ilyen fontos, s szinte soha nincsenek kitöltve, a baleseti bejelentő „A” és „B” oldalán, 1-től 17-es sorszámmal, középen megadott fehér négyzetek, köztük az előre nyomtatott forgalmi helyzetekkel, ahol bejelölhetjük a megfelelő választ. Ennek a végén található az a rubrika, amelybe be kell írni, hogy ezekből pontosan hány mezőt ikszeltünk be. Ez azért fontos, hogy ne lehessen utólag meghamisítani. A sematikus ábra és a bejelölt szituációs helyzetek együttesen elengedhetetlenek a jogalap megállapításához, hogy a kár rendezhető, s a felelősség kérdése eldönthető legyen.
No és ne feledjük a legfontosabbat: mindkét járművezető aláírásának ott kell lennie a bejelentő alján, mivel csak így használható bármire is! Jelenleg is dolgozunk egy romániai káreseten, ahol a Zöld Kártya perforált részét odaadta a gépkocsivezető, ki is töltötték közösen a bejelentőt, de nem látta el aláírásával. Bejelentettük a kárt a román biztosítónak, ám utólag a gépkocsivezető már nem volt hajlandó aláírni. A megjegyzés rovatba lehetőség szerint a károkozóval be kell íratni saját nyelvén, hogy elismeri a felelősségét.
Mit tegyünk, ha a külföldi károkozó nem hajlandó a magyar nyelvű bejelentőt kitölteni, ragaszkodik a sajátjához?
Nem jelent problémát, ugyanis ez a formanyomtatvány a CEA (Comité Européen des Assurances – Európai Biztosítók Bizottsága) által készített mintának felel meg. Akkor is bátran kitölthetjük, ha nem beszéljük a nyelvet, mert ennek az európai baleseti bejelentőnek a pontjai azonosak a magyar nyelvűvel. Tehát, ha nem tudjuk, hogy mit kell beírni az idegen nyelvű példányba, akkor mankónak ott van a saját magyar nyelvű kárbejelentőnk, amelyikről puskázhatunk.
Könnyen előfordulhat, hogy a felelősség megítélésében vita alakul ki…
Amennyiben nem egyértelmű a helyzet, akkor mindenképpen érdemes kihívni a rendőrséget. Ehhez viszont tudnunk kell, hogy külföldön, nyugaton is, a rendőrség – ha személyi sérülés nincs, csak vagyoni a kár –, ezért pénzt kér. A helyszínen kifizetve 30-35 eurós költséget jelent, amiről a rendőr bizonylatot ad, így ezt a többi dokumentumhoz csatoljuk, s a biztosító kifizeti.
Nem kell megijednünk attól a körülménytől, hogy a rendőrség nem mindig készít a helyszínen jegyzőkönyvet. Ha esetleg mégis, azt csak akkor írjuk alá, ha tudjuk, mi áll benne. Amennyiben nem értjük a szöveget, úgy nyugodtan írjuk rá magyarul, hogy véleményünk szerint a másik gépkocsi vezetője a felelős a balesetért, mert mondjuk nem adta meg az elsőbbséget. Csak ezt követően írjuk alá a jegyzőkönyvet, ha ez már szerepel benne. Ez a későbbiekben lehetőséget adhat a reklamációra. A legtöbb esetben azonban a rendőrség csak valamilyen elérhetőséget biztosít, akár névjegykártya, akár csak egy papírra lefirkantott név, cím, telefonszám formájában. Ettől nem kell kétségbeesni, náluk ez elfogadott szokás, mi felvesszük velük itthonról a kapcsolatot, s a jogalapról szükséges információkat kikérjük.
Persze, előfordulhat, hogy a rendőrség másként ítéli meg a felelősség kérdését, mint mi. A baleseti bejelentő 5. pontjában (felül) van egy úgynevezett tanúk rovat. Ha van rá mód, a jelenlevők elérhetőségét ide be kell gyűjteni. Őket utólag is lehet nyilatkoztatni. Akkor is a mi javunkra dőlhet el a jogalap, ha a mi állításunk és a tanúk által elmondottak egybe csengenek.
Gyakori probléma, hogy mivel különböző nemzetiségűekről van szó, mindenki előveszi a saját baleseti bejelentőlapját, s a magyar kitölti a saját nyelvű bejelentőjének az „A” rovatát, a külhoni pedig a saját „B” rovatát. Ez sajnos nem jó, nem fogadják el, hiszen éppen azért kell közös bejelentőnek lennie, hogy ne lehessen utólag meghamisítani, s mindkét gépkocsivezető aláírásának egy lapon kell szerepelnie. Amennyiben úgy döntenek, hogy két lapot töltenek ki, mindketten saját nyelvükön is, s mindkettőt aláírják, akkor arra kell vigyázni, hogy valóban azonosak legyenek. Ha netán ellentmondás van bennük, s a biztosító nem képes feloldani azt, akkor megtagadják a fizetést, mondván, nem tudják megállapítani a jogalapot. Vagy legalábbis kármegosztást alkalmaznak.
Mi van akkor, ha aláírás után valaki javít a kárbejelentőn?
Mivel önindigós, kétpéldányos, így nyoma marad. Ráadásul ez már okirat hamisításnak számít.
Mondana mindnyájunk okulására egy-két esetet, amikor valami miatt zavar keletkezett a kárrendezésben?
Sajnos, nagyon sok ilyen történetem van, de nézzünk meg most kettőt kicsit közelebbről!
Nemrégiben volt két olyan esetünk – az egyik vagyoni kár, a másiknál a gépkocsivezető szenvedett elég súlyos személyi sérülést –, amikor viszonylag hosszú kálváriát jártunk a hiányos adatok miatt.
Az első esetben az történt, hogy a vontatóval és félpótkocsival kanyarodó jármű a félpótkocsi hátuljával elkaszálta a parkoló magyar gépkocsi elejét. Meglehetősen nagy kár keletkezett benne, a gépkocsivezető elővette a telefonját, s lefényképezte az idegen járműszerelvényt. Csak éppen nem elölről, hanem hátulról, így ismert volt számunkra a félpótkocsi rendszáma, de a gépesé nem. Osztrák volt a károkozó.
Megkerestük az ausztriai nyilvántartásból magát a céget, majd a biztosítót, de sajnos minden igyekezetünk ellenére sem sikerült kideríteni, hogy annak idején melyik vontatóhoz csatlakoztatták a félpótkocsit. Márpedig csak a vontatógépkocsi terhére lehet a kárt a kötelező biztosítás terhére rendezni. Nagyon kitartóak voltunk, mintegy háromnegyed éven keresztül ostromoltuk a félpótkocsi osztrák biztosítóját, kértük a segítségüket, mondván, hogy maga a baleseti szituáció végül is egyértelmű.
Végül megelégelte az osztrák biztosító, s a kitartásunknak az lett az eredménye, hogy – bár ez teljesen szabálytalan a felelősségi kárrendezésben – a pótkocsi terhére rendezte a kárt. Erre idáig ez volt az egyetlen precedens, azóta sem történt hasonló, s gondolom, a jövőben sem várható.
A másik külföldi baleset Olaszországban történt.
Az egyik régi ügyfelünk gépjárművezetője megállt a pihenőidejét tartani. Lezárta a gépkocsit, s miközben a felvételi épület felé tartott, a benzinkútról elinduló személyautójával egy fiatalember nagysebességgel elütötte. Ennek során a kamionsofőr súlyos, darabos bokatörést szenvedett.
Kihívták a rendőrséget, itt nyilván fotó nem készülhetett, mivel a gépkocsivezető nem volt olyan helyzetben, hogy fényképezzen, viszont a rendőrség által felvett baleseti jegyzőkönyvben a forgalmi rendszám egy betűjét elírták. S bármilyen furcsa, az olasz rendőrség többszöri megkeresése, s az olasz biztosítók megkeresése alapján sem tudtuk kideríteni, hogy ki volt az igazi károkozó. Mindössze annyi válasz jött, hogy nem ez a gépjármű volt, nem ez a felelősség biztosító, de ennél tovább nem jutottunk. Már személyesen is megkerestük a kinti rendőrséget, ám nem adtak ki információt arra hivatkozva, hogy csak a büntető eljárás végén tehetik, ha már megszületett az ítélet a baleset okozójával szemben. Ez pedig Olaszországban is rendkívül hosszú idő.
A baleset károsultjának viszont szüksége volt a mielőbbi kártérítésre. Több mint fél évig keresgéltünk. Szerencsére legalább a jármű területi illetőségét ismertük, így a biztosítókat végig telefonálgattuk, míg egy napon kapcsoltak minket az egyik biztosító ügyintézőjéhez, aki szinte felháborodva kiabált a kagylóba: na végre, eljutottak idáig, már fél éve várjuk, hogy bejelentsék a kárigényt!
Amikor elmondtuk az okát, nyilván mosolygott magában, hogy hát igen, ez Olaszországban probléma, mivel náluk sincs központi nyilvántartás. A gépkocsivezető sérülése 10-15 százalékos munkaképesség csökkenést jelent a mai magyar orvosi gyakorlat szerint, amely után itthon egy bizonyos – szándékosan nem mondok konkrét számot – összeget kifizetnének. Az olaszok ennek nyolc-kilencszeresét fizették ki!
A harmadik tanulságos külföldi baleset
A beszélgetésünket követő napon Vinkelman úr átküldte nekem egy új eset anyagát, ami sok mindenre példa lehet, de leginkább arra, hogy semmit se írjunk alá megjegyzés beszúrása nélkül, amit nem értünk pontosan! Itt akkor átadom a szót – néhol kicsit tömörítve – a panaszos ügyfélnek.
„2013 októberében Olaszországban volt egy balesetem. Autópályán jöttem hazafele, a belső sávban, amikor a külső sávból egy Fiat hirtelen sávot váltott. Én ekkor már mellette voltam, így a Ford első, oldalsó részét ütötte meg, alig tudtam az autót az úton tartani. De sikerült, félreálltunk és az olasz úr azonnal elővette a biztosítási adatlapját, elkezdtük írni, amikor egy rendőr is megállt mellettünk. Megkért, hogy menjünk a közelben található szerviz leálló sávba. Itt, mivel hideg volt, ki sem szálltak. Beszélgettek, írtak valamit a balesetről, majd közölték velem, hogy az olasz biztosítók csak abban az esetben fizetnek, ha volt rendőri intézkedés. Mivel én külföldi vagyok, ezért a közreműködésükért fizetnem kell.
A helyszínen fizettem, aláírtam a papírokat, és abban a hitben jöttem haza, hogy minden rendben van. Itthon, egy Autószerviz Kft-t megbíztam a kárügyintézéssel. Ők azt ígérték, intéznek mindent, és ha megvan a jogalap, megcsinálják az autót. Két hét múlva, miután az olasz fél itthoni biztosítója is szemlézte az autót, elfogadták a költségeket, megjavították az autómat.
Most januárban szóltak a szerviztől, hogy az olasz „úr” beadott a biztosítójához egy kárigényt, amiben én vagyok a károkozó. Kiderült, a rendőrségi papírokban az szerepel, nem tudtam kontrollálni az autómat, és én okoztam a balesetet. Amit fizettem, az helyszíni bírság volt. A biztosító így elutasította a károm kifizetését.
Már tudom, nem kellett volna aláírnom a papírt, de annyira egyértelmű volt, hogy ki a károsult és ki a károkozó, hogy fel sem merült bennem, mást írnak a rendőrök. Valószínűleg az illető elmondása alapján, hiszen ők nem voltak jelen a baleset bekövetkeztekor, és nem is helyszíneltek. Nekem szemtanúm is van, aki az utasom volt. A kérdés, hogy tudunk-e valamit kezdeni ezzel az üggyel, fellebbezni?”
(A későbbiekben – kellő információ birtokában – visszatérünk az ügyre – kaptunk ígéretet a BÜSZI Kft. ügyvezetőjétől. A szerk.)
GI
Forrás: MKFE Autó Közlekedés, Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének Lapja