Harcban a biztosítókkal A megoldás: BÜSZI?

Megállapodást írt alá Sárai Tamás, az MKFE Biztosítási Alkusz Kft.-jének ügyvezető igazgatója és Vinkelman István, a székesfehérvári BÜSZI Kft. ügyvezető igazgatója. A fehérvári cég írásos tájékoztatójában egyebek mellett a következők szerepelnek: „Felhívjuk figyelmüket, hogy a jelenleg a kárrendezésben közreműködő magyar Kárrendezési Megbízottak nem Önöket képviselik,nem az Önök érdekében járnak el! Ők a károkozó külföldi biztosítójának érdekeit képviselik, a tőlük kapott munkadíj ellenében.” Az esemény után a megállapodás tartalmáról és a két fél együttműködésének lehetőségeiről beszélgettünk.

Megállapodást írt alá Sárai Tamás, az MKFE Biztosítási Alkusz Kft.-jének ügyvezető igazgatója és Vinkelman István, a székesfehérvári BÜSZI Kft. ügyvezető igazgatója.
Megállapodást írt alá az MKFE Biztosítási Alkusz Kft. és BÜSZI Kft. ügyvezető igazgatója.

Kemény állítások ezek – fordultam Vinkelman Istvánhoz –, de mielőtt alátámasztaná, előbb kérem, röviden mutatkozzon be olvasóinknak, beszéljen arról, miként került a mai pozíciójába!

– Jómagamról röviden annyit, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen, Közlekedésmérnöki Karon végeztem. Aztán az Alba Volánhoz kerültem Székesfehérvárra, ahol a sorkatonai szolgálat teljesítése után fél évvel kineveztek forgalmi és kereskedelmi osztályvezetőnek. Pályafutásomnak ez a része nyolc évig tartott.

Akkoriban vált ketté az Állami Biztosító, s alakult meg a Hungária Biztosító. Időközben elvégeztem az igazságügyi gépjárműszakértői szakmérnökit, ugyancsak a Műszaki Egyetemen, s áthívtak a a biztosító megyei kárrendezés élére osztályvezetőnek, ahol szintén jó egy évtizedet töltöttem el. Ott bizony volt olyan év, amikor 17 ezer kárt rendeztünk, elsősorban gépjárműkárok, s ehhez kapcsolódó személyi sérülések okán.

A BÜSZI Kft. története

1993 decemberében eljöttem a Hungária Biztosítótól, s megalapítottam a jelenlegi cégem jogelődjét, amit úgy hívtak, hogy BÜSZI Bt. Ez jogutódként Kft-vé alakult, jelenleg is így működünk. Az alapprofilunk kezdettől fogva a gépjármű-kárrendezés, s ehhez kapcsolódóan a személyi sérülések. Elsősorban belföldi károkkal foglalkoztunk, de igény szerint külföldi károkkal is 1994-től. Azonban a magyarországi kárrendezés területén kialakult helyzetre való tekintettel, immár több mint két éve, a fő tevékenységi körünk a nemzetközi kárrendezés. Igaz, hogy ez a terület rengeteg munkát és óriási költségeket kíván, de én úgy gondolom, hogy megvan a sajátos szépsége, ami engem megfogott.

A BÜSZI Kft. családi vállalkozás

A cég egyébként családi vállalkozás, négy tulajdonossal, együtt dolgozunk a feleségemmel és a két fiammal. A nagyobbik fiam jogot végzett, biztosítási szakjogász, a kisebbik közlekedési mérnök, s már ő is elvégezte az igazságügyi szakértői szakmérnökit. A feleségem munkavédelmi szakértő, s nemzetközi kárrendezőként dolgozik. További hat állandó munkatársunk van, s több mint négyszáz céget tudhatunk partnerünknek. Az a tapasztalat, hogy akivel egyszer dolgoztunk együtt, utána már nem megy máshoz.

Amikor elolvastam az Önök cégismertetőjét, azonnal beugrott, hogy valamikor évtizedekkel ezelőtt létezett egy sokak által kifejezetten antireklámnak minősített hirdetés. Ennek rövid tartalma: sötét szobába belép egy erősen kopaszodó, szakállas, olyan ötvenes férfi, akiről az általa kimondott egyetlen szóból is kiderül, hogy selypít. Belépés után kis gondolkodási szünet, majd a szereplő képe felderül, csettint, s kimondja a varázsigét: MÜSZI, villany felgyullad! Azt nem tudom, hogy a cégnek ez mit hozott, de maga a hirdetés a szakemberek fanyalgása ellenére őrült siker lett.

Miként tettek szert a BÜSZI névre?

– Hiszi vagy sem, bennünk is felmerült, hogy esetleg lehetne ezzel a hasonló hangzással valamit kezdeni, de egyelőre nem került rá sor. Az elnevezésen sokat gondolkodtunk, s valami olyasmit akartunk, ami nem csak fantázia név, hanem kifejezi a tevékenységünket is. Így született meg a Biztosítási Ügyintéző és Szaktanácsadó Iroda, s ebből már adódott is a BÜSZI mozaikszó. Szerencsére ma már nem csak egyszerű, fülbemászó hangzása miatt jegyzik meg a nevünket. Ennek bizonyítására egy kis kitérő: Nemrégiben jött hozzánk belföldi kárral egy pécsi ügyfél, aki képtelen volt zöld ágra vergődni a biztosítójával. A kolléganőmmel beszélt többször telefonon, aki megkérdezte, hogy miként jutott el hozzánk. Az illető elmondta, hogy emberileg is elég jó kapcsolatba került a biztosító ügyintézőjével, s ő megsúgta neki, hogy a BÜSZI-hez forduljon a problémájával. Szerintem ez a legjobb reklám, nekünk pedig annak megerősítése, hogy jó úton járunk, ha a konkurencia küldi hozzánk az ügyfeleket.

Elterjedt a kárrendezési szakmában, hogy BÜSZI „kőkemény”

– Mi valóban kemények vagyunk a kárrendezés során és következetesek az ügyfél érdekében. De hát ebben sok minden benne van, így az én körülbelül tíz éves kárrendezői gyakorlatom is, amikor a „frontvonalban” tanultam a szakmát. Ráadásul igazságügyi műszaki szakértő vagyok, a szakmának azokat a részeit és fogásait is ismerem, amelyekkel egy átlagos felkészültségű ügyfelet simán meg lehet téveszteni.

Akkor most térjünk vissza arra az állításra, amit az Önök írásbeli tájékoztatójából idéztem! Mivel tudja alátámasztani, hogy a

magyar kárrendezési megbízottak nem a károsultak érdekeit tartják szem előtt?

– Mi sem egyszerűbb: ezeket a cégeket a külföldi biztosítók fizetik, az ő megbízásuk és utasításaik alapján látják el a kárrendezési feladatokat. De kezdjük más tényeken! Hadd idézzem a Generali csoport, Genertel direktbiztosítójának interneten közzé tett adatait. „Néhány európai ország átlagos gépjárműkár-összege forintban: Magyarország 272.000, Szlovákia 335.000, Csehország 350.000, Ausztria 634.000, Németország 1.016.000, Olaszország 1.236.000, Svájc 1.269.000.

A nemzetközi kárrendezésben a Zöld Kártya-egyezmény – amelynek mi is tagja vagyunk – előírja, hogy annak az országnak a joggyakorlata, törvényei szerint kell a kárt rendezni, ahol a káresemény bekövetkezett. Ha ez Németország vagy Olaszország, akkor joggal ragaszkodik a károsult az ottani feltételekhez. Ám ha az ügybe belép egy magyar kárrendezési megbízott, az előszeretettel alkalmazza a magyar szabályokat. Márpedig a hazai kárrendezés rendkívül előnytelen a károsultra nézve a következő okok miatt.

Sajnos, valótlant állítanak, amikor el akarják hitetni a károsultakkal, hogy csak 2-4 ezer forintos óradíjakkal tudnak fizetni, mert ez a magyar átlag. Ha egy nagyobb flottát üzemeltető fuvarozó rendelkezik saját, jól felszerelt műhellyel a javításhoz, ugyan miért kellene 4 ezer forintos óradíjjal dolgoznia? Mert a saját javításához nem ad számlát? Jó, ott az áfa nem jelenik meg, de a nettó munkadíj attól még lehet átlagosan akár 7500-8000 forint is!

A másik ismérv: az idősebb gépjárműveknél azonnal ráírják a papírra, hogy

minden alkatrész 40-50 százalékos arányban avult.

Amikor ezért kérdőre vonják őket, akkor azzal érvelnek, hogy az igazságügyi szakértői gyakorlat szerint járnak el. Saját gyakorlatomból tudom, hogy ez nem igaz! Az igazságügyi szakértő valóban alkalmazhat esetenként avultatást, de: ha kétmilliós kár után kiviszem az öt millió forint értékű autót a piacra, s eldicsekszem vele, hogy javítás után csupa új alkatrész van benne, s bár volt egy kétmilliós sérülése, az új alkatrészek miatt most ötszázezer forinttal többet ér, a reménybeli vevők a legjobb esetben is kinevetnek! Ez az igazi megtévesztés, ugyanis a sérült autó értéke attól semmit nem nő, hogy új alkatrészek kerülnek bele. Ráadásul az avultatást csak minden egyes alkatrészt külön-külön megvizsgálva lehetne alkalmazni, nem „kapásból” ráírva ötven százalékot. Nos, így csinálnak a 3.800.000 forintos kárból 1.600.000-t. Hozzá kell tennem, hogy ez a forma Európában, de gyakorlatilag az egész világon egyedülálló.

Az ördög ügyvédjének szerepét vállalva: nem mondhatja a biztosító, hogy rendben, legyen svájci indexálás szerinti számítás, de akkor tessék elvégeztetni a jármű javítását Svájcban.

– Nem volna túl sok értelme, ugyanis Európában az alkatrész árak mindenütt az Audatex – ez egy nemzetközi kárrendező program – alapján számítottak. De jó, vegyünk egy ilyen esetet! Mondjuk fele-fele arányú a javításnál az alkatrész költség és a munkadíj, ez utóbbi körülbelül négyszer annyi, mint nálunk. Súlyozottan az sem jelent többet 20-30 százalékos különbözetnél. Akkor viszont miből lesz a 400 százalékos különbözet? Megmondom: az avultatásból – ami nincs külföldön –, a munkadíjból, s persze abból, hogy a magyar biztosító mindenből csak a legsilányabbat hajlandó fizetni, amit a károsult „kárenyhítési kötelezettségével” próbál magyarázni. S persze rárakódnak még az egyéb kárigények, amelyek egyáltalán nem elhanyagolható tételek más országokban. Hiszen, ha hetekre kiesik a munkából egy több tízmillió forint értékű eszköz, akkor nem lehet kárenyhítési kötelezettségre hivatkozni, mert keletkezik elmaradt haszon, amit az eszköz termelt volna. Erre Magyarországon legfeljebb annyit mondanak, hogy szervezze át a fuvarkötelezettségeit! Ami gyakorta persze képtelenség, hiszen a magyar fuvarozók amúgy is a végletekig teljesítmény centrikusak. Kényszerből is, mivel nyugati társaiknál jóval alacsonyabb díjakkal dolgoznak, ezért kénytelenek folyamatosan hajszolni a járműveiket (és magukat is).

Még egy fontos dolog: a külföldi biztosítók nem különböztetnek meg számla nélküli és számlás kárrendezést. A kinti kárrendező szakértői társaságok ugyan szintén szerződött partnerei a biztosítóknak, de nem olyan feltételek mellett, mint a magyarországiak. A magyar szakértői társaságok számítási módszerei a tapasztalatok szerint – érdekes módon – attól függően változhatnak, hogy melyik biztosító bízta meg őket. Ez Németországban például elképzelhetetlen, ott a megbízó nem diktálhat a szakértőknek, csak szakmai sztenderdek szerint dolgoznak.

Hogyan találtak rá a BÜSZI-re, s miért éppen ők?

– kérdezem Sárai Tamást az MKFE Alkusz Kft. ügyvezetőjét.

– Nos, az MKFE nemcsak nagy cégekkel dolgozik, már csak azért sem, mert a tagságunk szintén különböző nagyságrendű vállalkozásokból áll. Én már évek óta keresek egy olyan együttműködő partnert, aki egyaránt nagy tapasztalattal rendelkezik a bel- és külföldi kárrendezésben, s ezáltal segítséget tud nyújtani az MKFE tagjainak megoldhatatlannak tűnő ügyeikben. Sajnos, a balesetektől nemigen lehet megszabadulni, aki az úton közlekedik, ebben az óriási forgalomban járművel szállít, annak szinte kivédhetetlen. A mi tagjaink különösen sokat kockáztatnak, hiszen külföldön, sokszor teljesen ismeretlen utakon fuvaroznak. Egy részük nyugatra jár, mások keletre, s bár a nyugati országokról is keringenek nagyon vad történetek, de kelet még ennél is rosszabb. Bizony, volt olyan keleti történetünk, amikor hosszú idő után a fuvarozó egyszerűen feltette a kezét, inkább lenyeli a 3 milliós kárt, de nem hajlandó több időt, energiát fektetni az ügybe. Idegileg nem bírta tovább az eredménytelenséget. Én azt gondolom, hogy ez rendkívül igazságtalan, hiszen másokhoz hasonlóan ők is megfizetik a kötelező biztosítás díját.

Az MKFE-nek azért nagyon fontos a BÜSZI-vel való kapcsolattartás, hogy a tagjaink olyan kézzel fogható segítséget kapjanak a kárrendezésben, ami számukra mindenféleképpen előnyöket eredményez. Nem titok, hogy korábban már két hasonló profilú céggel próbálkoztunk, de sajnos kudarc lett belőle. Vinkelman úr keresett meg minket a közelmúltban, s mivel már előtte számos fuvarozó partnere volt, szinte kézről kézre adták, nem is értem, hogy miért nem találtunk előbb egymásra. Mindnyájunk érdeke volt, hogy az együttműködési megállapodás létre jött közöttünk, s természetesen az is, hogy jól működjön. Az eddigi munkájuk erre biztosítéknak tűnik, ezért jó szívvel ajánljuk őket az egyesület tagjainak. Szeretnénk, ha a külföldön balesetet szenvedettek kezét az első pillanattól fognák, hogy legalább esély maradjon a minél kedvezőbb eredmény elérésére, s ne a vétlen magyar fuvarozót hozzák ki károkozónak, ugyanis ilyenre is volt már példa. Ez esetben ugyan az illető kötelező felelősségbiztosítására fizet a biztosító, de azután jelentősen megemeli az éves díjat.

Az AutóKözlekedés következő számaiban megtörtént eseteket, tanulságos és gyakorlatias példákat mutatunk majd be Vinkelman István segítségével. A BÜSZI kárrendezési szolgáltatását a gombra kattintva kérheti.

Gálik István

Forrás: MKFE Autó Közlekedés, Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének Lapja

Hasonló cikkek

2 hozzászólás

  1. Üdv.! Érdeklődni szeretnék a sikerdíj százalékos mértéke iránt, ill. hogy miből értendő…? (roncsérték + készpénz, esetleg a biztosító által felajánlott kártérítésen felüli eredmény? stb..) További kérdésem, hogy valamennyi ügyet van -e módjuk elvállalni? Köszönettel! Ronkov Alex

    1. Tisztelt Ronkov Alex!
      A káreseménytől, ill. az eljárás módjától is függ, hogy sikerdíjas, vagy fix díjas szakértői munkával tudjuk képviselni a károsultat.
      Javaslom, hogy a kapcsolat oldalon adja meg az információkat és visszahívjuk, megbeszéljük a lehetséges megoldásokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Alulírott, az alábbi checkbox pipálásával tudomásul veszem, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatvédelmi szabályzatának feltételei szerint kezelheti.

Írd be a hiányzó számot! *