Totálkárba kényszerít a roncsbörze

Sok esetben a roncskereskedők mohó licitálása dönti el egy-egy javítható jármű sorsát. A biztosítók a roncsbörze oldalon licitre dobják az összetört autókat, ezzel kerülve ki a számukra kötelező gazdaságossági számításokat. Jól jár a biztosító és jól jár a roncskereskedő is, csak a tulajdonos veszít a roncsbörze használatával.

Bármikor előfordulhat, hogy egy balesetben totálkárosnak, gazdaságosan már nem javíthatónak minősített autót egyszer csak újra meglát régi gazdája a forgalomban. Az összetört autó körüli körforgásban a régi tulajdonos jár legrosszabbul: se autója nincs, se a kapott pénz nem lesz elég egy új kocsi vásárlására. A körforgást két tényező mozgatja: a totálkár és a roncsbörze.

Mit jelent a totálkár?

Hétköznapi beszélgetésekben akkor mondunk totálkárosnak egy autót, ha az már annyira összetört, hogy nem javítható. A biztosítók viszont más fogalmakat használnak. Megkülönböztetnek technikai és gazdasági totálkárt. Hagyományos szóhasználatunknak a technikai totálkár felel meg. Ez azt jelenti, hogy az autó nem javítható, mert javítás után sem vehetne részt biztonságosan a forgalomban. Például ilyen technikai totálkár, ha megcsavarodik az alváz. Ilyenkor nincs mese, a kocsit ki kell vonni a forgalomból.

Totálkárt jelent az is, ha a jármű műszakilag javítható lenne, de az már nem gazdaságos. Akkor nem gazdaságos a javítás, ha többet kellene rákölteni, mint amennyit a javítás után ér az autó. A biztosító itt három értékkel számol:

• mennyi lesz a jármű értéke a helyreállítás után
• mennyiért lehet eladni a roncsot és
• mennyibe kerül a javítás és a vele kapcsolatos költségek (szállítás, tárolás is ide tartozik).

A helyreállítás utáni érték sokkal alacsonyabb is lehet, mint a baleset előtti. Hiába teljes körű a javítás, a jármű értékéből sokat levon, hogy egyszer már karamboloztak vele. A biztosító tehát úgy számol, hogy ha a roncs 200 ezret ér, a kocsit 800 ezerért lehet megjavítani, de a helyreállítás után is csak 900 ezer lehet a forgalmi értéke, akkor ez gazdasági totálkár.

A biztosító által fedezett javításnak az a célja, hogy az eredeti állapotot állítsák vissza. A káronszerzés tilalma azt jelenti, hogy a helyreállítás után nem lehet a jármű értéke magasabb, mint korábban volt. A biztonságos közlekedéshez azonban több pénzt kellene az autóra fordítani, mint amennyit ér. Ezért ilyenkor azt mondja a biztosító, hogy gazdaságosan ez nem javítható, gazdasági totálkáros az autó.

A gazdasági totálkár néha meglepően kis hibáknál is bekövetkezik. Ez a veszély folyamatosan ott lebeg főleg a 10-12 évnél idősebb, olcsó tömegautók tulajdonosai feje felett. Tipikusan ez az egymillió forint körüli kategória.

Egy balesetben megsérül a kocsi bal eleje. Kinyílik a légzsák, de az autó még nem mozgásképtelen. Mi történik? Első a légzsák, biztonsági övek cseréje, ez belekerül legalább 150 ezer forintba. Cserélni kell a motorháztetőt, a sárvédőt, a fényszórót, a lökhárítót, meg a motortérben pár apró elemet. Munkadíjjal, apró alkatrészekkel a hivatalos, gyári alkatrészekkel számolva a javítási költség legalább 800 ezer forint lesz. Pillanatok alatt megszületik a biztosító ítélete: ez totálkár, nem javítható.

Kritikus pont: a roncsbörze

Több mint 10 éve már, hogy létrejött az első, kifejezetten roncsautók internetes kereskedelmével foglalkozó vállalkozás a roncsbörze. Ez a piactér ma is működik. Magánszemélyek nem férnek hozzá, csak a biztosítók és a szerződött roncskereskedők. Így a tulajdonosok sem láthatják az adatokat, hogy a biztosító mennyiért dobja piacra törött autójukat, akár már napokkal a baleset után.

De ki akar roncsot vásárolni? Bárki, aki gazdaságosan meg tudja javítani és újra forgalomba tudja helyezni a kelendő autókat. Megvásárolják a roncsot mondjuk 250 ezerért. Számla nélkül dolgozó műhelyekben, olcsó, utángyártott vagy bontott alkatrészekkel a hivatalos, 800 ezres javítási költség helyett 3-400 ezerből rendbe hozzák az autót, aztán mehet is a piacra. Így lesz a totálkáros autóból hamarosan keveset futott, megkímélt, olcsó használt autó. Eladják egymillióért, nyertek rajta legalább 300 ezret.

A roncskereskedők a fenti módszerrel alacsonyra le tudják leszorítani a javítási költségeket. Így akkor is jól járnak, ha kicsivel többet fizetnek a roncsokért. Egy-egy esetben komoly licit alakul ki és alaposan felverik az törött autók árát. Ez nekik még jó, de az eredeti tulajdonosnak nem, mert az ő javítható autóját minősítik kényszerből totálkárossá.

Komoly aránytalanságot jelent, hogy a javítás utáni értéket Eurotax-katalógus alapján, számítással állapítják meg, a roncs értékét meg licitálással. A licit felveri az értéket, a katalógus meg jóval kevesebbet mutat, mint ami a valós piaci ár lehetne. Ezzel is a tulajdonos jár rosszul.

Kikerülhető-e a roncsbörze?

Sok esetben, mire a tulajdonos észbe kap, a biztosító már el is adta a roncsot a börzén. A biztosító ezzel a törvényesség határán mozog. A kárrendezés során kötelessége egy kalkulációt készíteni a javítás gazdaságosságáról. Ezt az elemzést kerüli ki azzal, hogy rögtön piacra dobják a roncsot. Gazdaságossági elemzés helyett megnézik, mennyit adnak érte és ez alapján számolnak.

Fontos, hogy a tulajdonos megtilthatja, hogy az autóját eladják a roncsbörzén. Ehhez rögtön a kárbejelentéskor be kell adnia egy nyilatkozatot a biztosítónak, hogy nem járul hozzá a roncsbörzés értékesítéshez. A biztosítónak ekkor a roncsbörzés licit helyett szakértőkkel kell kiszámolnia a roncs valós értékét. Ez kedvezőbb lehet a tulajdonosnak, mert licit nélkül a roncs értéke alacsonyabb lesz. Így elkerülheti, hogy az autót kényszerből gazdasági totálkárossá minősítsék.