Össze kellene fogni a biztosítási törvényjavaslat módosításáért!

Az 1989-es rendszerváltozás óta valóban nagyon sok minden megváltozott, azonban egy valami gyakorlatilag folyamatosan visszaköszön: lényegében bármilyen szervezet, amelyik kapcsolatba kerül az autózással – értve ez alatt kamiont, személyautót egyaránt – fejőstehénnek tekinti a járművek tulajdonosait. Mindennek eredete az a – ma már rendkívül primitívnek mondható – gondolatsor, hogy a saját jármű luxus, aki mégis megengedheti magának, az nyilván gazdag.

Számos tanulsággal szolgál a következő történet – amelyet Vinkelman István, a BÜSZI Kft. kárrendezési iroda ügyvezetője mondott el nekem közelmúltbeli beszélgetésünk során, melyek nagyon fontosak a fuvarozók számára is.

A biztosítási törvény módosítása jövőre esedékes

A biztosítási törvény módosításában szabályozni kellene a kárrendezési folyamatot is.

Február elején e-mailt kaptam egy Budapest környéki autójavítótól, amelyben segítséget kért. Leírta a kárrendezéssel kapcsolatos kálváriáját, miszerint a múlt nyáron az egyik nagy biztosítótól – mivel már nyilvánosságra került, nyugodtan leírhatjuk, hogy az Uniqa biztosítóról van szó – levelet kapott. Ebben a biztosító felsorolt négy alkatrész-kereskedő céget (Autonet Import Magyarország Kft., Unitrak Kft., MiNiMa Alkatrész Kft., ROV Part Kft.), amelyeket együttműködő partnereinek tekint. Idézet a körlevélből: „Az együttműködés alapján a kereskedők egységesen tíz százalékkal alacsonyabb kereskedelmi áron forgalmazzák az Uniqa Biztosító Zrt. által rendezett gépjármű károkhoz vásárolt – a kereskedők által forgalmazott gyári márkajelzéssel ellátott, vagy gyári cikkszámmal megjelölt – gépjármű alkatrészeket, illetve tartozékokat, annál, mint azok az Audatex / Eurotax / SilverDAT calculatePro / stb. kalkulációs rendszerekben mindenkor feltüntetésre kerülnek. Tájékoztatjuk Önöket, hogy a kereskedők mindegyike országos lefedettséggel vállalja a megrendelt gyári alkatrészek, illetve tartozékok térítésmentes kiszállítását. … Tájékoztatjuk továbbá Önöket, hogy a fentiek alapján elszámolható gyári alkatrészár (tehát a kalkulációs rendszerekben alkalmazott ár maximum 90%-a) továbbra is abban az esetben kerül megtérítésre, amennyiben a beépített gyári alkatrész vonatkozásában a gyári alkatrész megnevezésére, cikkszámára, valamint a javítandó gépjármű alvázszámára (rendszámra vagy kárszámra) szóló, a gyári alkatrész importőrtől vagy bármely alkatrész-kereskedő illetve vagy a javító által kiállított releváns  dokumentum, vagy annak másolata az Uniqa Ügyfél, vagy az általa megbízott javító műhely által az Uniqa Biztosító Zrt. felé leadásra kerül. … Amennyiben egy adott kárhoz megrendelt gyári alkatrész beszerzésének eredete a fentiek szerinti módon nem kerül igazolásra, úgy az Uniqa Biztosító Zrt. továbbra is a javítási kalkulációban jóváhagyott alkatrész-költség legfeljebb 70%-át téríti meg.”

Finoman szólva kételyeket ébreszt az országos lefedettséget illetően, hogy a négy cég közül csak egynek, az eredetileg román illetőségű Autonetnek van telephelye néhány itthoni nagyvárosban. Vajon miként fog a többi cég az esetleg velük szerződő nagyobb szervizeknek alkalmanként akár 10 millió forint értékben autó alkatrészeket szállítani? A Céginfó adatai szerint hármuk közül a legnagyobb Unitrak Kft. 2013-ban 1,3 milliárd forint árbevételt mutathat föl, a Minima Kft. 150 milliót, míg a ROV Part Kft. mindössze 10 milliót. Ehhez képest a két legnagyobb magyarországi cég, a Bárdi, illetve az Unix Kft. ezen időszakban közel 23, illetve 34 milliárd forintos bevételt produkált. Az is kérdéses, hogy mivel ezek a kereskedők jobbára utángyártott alkatrészeket forgalmaznak, hogyan tudnak tíz százalék kedvezményt biztosítani, amelyekről mint gyári autóalkatrészekről beszél az Uniqa.

A baleseti kártésrítés és autókárrendezés szakértője. KárRendezés.euSzóval ezzel kapcsolatban keresett meg az autójavító. Másnap felhívtam őt, s akkor elmondta, hogy már több levelet is váltottak az említett biztosítóval, de nem tudtak eredményre jutni. Ezért felkereste a biztosítás felügyeletet ellátó MNB-t, de mivel azt a választ adták, hogy ez nem az ő hatáskörük, így az Országos Fogyasztóvédelmi Főfelügyelethez fordult. Az újabb elutasítást követően a Gazdasági Versenyhivatal következett, ám innen is elutasító választ kapott. Végső kétségbeesésében megpróbált az autóskörön belül segítséget kérni, így jutott el hozzánk is. Mielőtt bármint tettem volna, körbekérdeztem a mi működési területünkön levő autójavítókat, hogy kaptak-e valamelyik biztosítótól a közelmúltban elszámolással, alkatrészekkel kapcsolatosan körlevelet. Legnagyobb meglepetésemre az összes javító igennel válaszolt, némelyikük meg is nevezte a biztosítót. Valószínűleg mások szintén felháborítónak találhatták ezt a beavatkozást, mert már az Alapvető Jogok Biztosához is eljutott a panasz. Ő nyilvánosságra hozta az ezzel kapcsolatos állásfoglalását, amelyre a Totalcar Magazinban megjelent újságcikk nyomán az Uniqa már reagált is. Ebben megalapozatlannak nevezik az Alapvető Jogok Biztosának jelentését a biztosítótársaság által bevezetett eljárásrenddel összefüggésben. Ezen új eljárásrend azon alapul, hogy a szervizek gyakorta sokkal magasabb összegű számlákat állítanak ki a javításról, ha azt biztosító fizeti, mint az „éppen beállító mezei autósnak”, aki gyakorta részesülhet akciós kedvezményekben. Megítélésük szerint az Audatex kalkulációk eleve kizárják az árversenyt. Legütősebb érvük, hogy ők az ügyfeleik által befizetett díjakból állják a javítási számla összegét.

Hullik a szememből a könny, ennyi jószívűség láttán!

Tényleg higgyük el, hogy a biztosító nekünk kuporgat, takarékoskodik?

Azért lennének kételyeim… Ha ez tényleg igaz, akkor mivel magyarázhatóak például a casco változásai? Közismert, hogy több mint egy évtizeddel ezelőtt a biztosítók felügyeletét gyakorló szervezet kivonult a fogyasztó védelmi piacról olyan értelemben, hogy a vagyonbiztosítások feltételeit korábban, ha egyoldalúan kívánta módosítani a biztosító, akkor kontrollra meg kellett küldenie a felügyeletnek. A felügyelet ezt megvizsgálta, s ha úgy döntöttek, hogy nem megfelelő, sérti a fogyasztók érdekeit, akkor csak változtatásokkal engedte érvényesíteni. Azért szüntették meg ezt az eljárást, mert azt gondolták, a piac majd automatikusan úgyis helyre teszi a versenyhelyzetben levő biztosítókat, de nem így történt! A felügyelet kivonulása előtt – mint Európában mindenütt – a gazdasági totálkárt a jármű életkorának függvényében 70-75-80 százalékban állapították meg. Ez reális érték, amelyet szép lassan megváltoztattak, előbb 60, aztán ma már a legtöbb biztosítónál 50 százalékra teszik a határt, ami önmagában is elgondolkodtató.

Milyen indokkal csökkentették a gazdasági totálkár határértékét?

Nincs indok! Gondoljunk bele, hogy veszek egy négymilliós autót, ami három év alatt valamivel több, mint 50 százalékot veszít az értékéből, tehát mondjuk 2,5 milliót ér. Tegyük fel, hogy három éves korában 1,3 milliós kárt szenved. Erre azt mondja a biztosító, hogy nem gazdaságos a javítása, mert meghaladja a forgalmi érték ötven százalékát, gazdasági totálkárossá nyilvánítja az autót. Sőt, ezzel még nincs vége, mert a feltételekben az is szerepel, hogy ha az úgynevezett roncsérték és a kárkori forgalmi érték közötti különbözet kevesebb, mint amennyibe a gépjármű javítása kerülne, úgy akkor is gazdasági totálkáros lesz az autó, ha nem éri el a javítási költség az ötven százalékot. Ez nyilvánvalóan csak a biztosítónak kedvez, hiszen ilyenkor az a célja, hogy minél kevesebbet kelljen fizetnie. Látszólag itt minden rendben van, hiszen a károsult a roncsérték és a biztosítási díj összegeként megkapja a 2,5 millió forintot, de a gyakorlatban mégsincs! Ugyanis Magyarországon az új autó vásárlásoknak – gyakorta még a használtaknak is – a legnagyobb része hitelből történik. Gondoljunk például a devizahitelesekre, ahol az árfolyamváltozások miatt a fennálló tartozások sokszor már meghaladják a gépjármű értékét. Ebben az esetben teljesen negligálták a károsult érdekét! Ha gazdasági totálkárosnak minősíti a biztosító az autót, akkor a hitelszerződés feltételei alapján az egész hitel azonnal, egy összegben esedékes lesz. A károsult javíttatni nem tud, mert ehhez nem kap elegendő pénzt a biztosítótól, kénytelen eladni a gépjárművét, ám a biztosítótól kapott kártérítés és a roncsértékesítésből befolyt összeg együttesen sem fedezi a hitelt. S miután ezt befizeti a banknak, még mindig marad hitele. Sem autója, sem pénze, viszont fizethet tovább!!

Autókárrendeés, baleseti kártérítés. Nem fizet a biztosító? Káresemény érte? Mielőtt a biztosítójába menne, jöjjön be hozzánk! A legjobbat hozzuk ki a legrosszabból!

De van még egy érdekes tanulsága a dolognak. Gyakori, hogy a forgalmi értékhez képest viszonylag nem magas javítási költséggel megmenthető lenne az autó, de az előbb említettek miatt a biztosító úgy dönt – mivel számára ez kedvezőbb – , gazdasági totálkárossá nyilváníttatja. Ilyenkor a biztosító szerződéses partnere közvetítésével adja el a roncsot, amiért az nyilvánvalóan jutalékot kap. Ezután a szerződéses partneren keresztül értékesített járművet megveszi egy erre szakosodott társaság, amelyik pillanatok alatt használt, bontott alkatrészekkel megjavítja. Most azt ne feszegessük, hogy honnan veszik az alkatrészt a lehető legolcsóbb beszerzési áron… Szóval három közvetítővel együtt elbírta még a javítást a totálkárossá nyilvánított autó, hiszen mindenki levette a saját hasznát, majd újra bekerült a forgalomba. Ugyanakkor a biztosítottnak, akinek megfelelő kártérítést kellett volna kapnia, gazdasági totál kárra hivatkozva nem engedték megjavíttatni. Vajon ilyenkor eszébe jut-e a biztosító embereinek, hogy nem is létezhetnének, ha nem volnának olyan vagyonbiztosítást igénybe vevő magánszemélyek és vállalkozások, amelyek a biztosítást megkötik, és a várható szolgáltatás érdekében fizetik a díjat. Természetesen már régen nem csak az Uniqáról beszélünk, hanem minden biztosítóról.

Hatályba lépett a módosított biztosítási törvény

2014. decemberében a kormány a parlament elé terjesztette, majd év végéig el is fogadta a 2016. januárjától érvénybe lépő új biztosítási törvényjavaslatot. Ma hogy látja, lesznek-e fontosabb változások, mire érdemes figyelni?

A szakmát átfogó törvénymódosításra 10-15 évenként kerül sor. Legjobb tudomásom szerint 12 évvel ezelőtt volt az utolsó.Végigolvasva a javaslatot, nem titkolom csalódottságomat. Nagyon bíztunk abban, hogy ezúttal végre a kárrendezést is érinti majd ez a tervezet. Legnagyobb meglepetésünkre azt tapasztaltuk, hogy ezt a területet ismét kikerülték. Munkatársaim és jómagam számára is egyértelmű, a törvénymódosítási javaslatok elkészítése során, szinte bizonyosan csak a biztosítókat – mint óriási lobbyt – kérdezték meg. Márpedig, ha kárrendezéssel nem foglalkoznak – ami nyilvánvalóan érdeke a biztosítóknak – akkor változatlanul megmarad az alkatrészek avultatása. A helyzet annál is súlyosabb, mivel ezzel kapcsolatosan maga az Alapvető Jogok Biztosa is úgy reagált, hogy a biztosítónak joga a gépjármű korával arányos avultatás levonása az alkatrészek árából. Ez abból az alapvető tévedésből adódik, hogy a biztosítók szerint a balesetet szenvedett jármű értéke emelkedik a beépített új alkatrészek révén. Ma automatikus gyakorlata a biztosítóknak, hogy egy autó kora és futásteljesítménye alapján – anélkül, hogy megvizsgálnák az tényleges állapotát, különösen pedig a cserélendő alkatrészekét – a kárfelvételi jegyzőkönyvben szakértőik nemes egyszerűséggel mindössze annyit tüntetnek föl egy, mondjuk tíz éves, autónál: minden alkatrész negyven százalékban avult. Ez pedig egyáltalán nem igaz, hiszen a kor és a futásteljesítmény nem teszi értelemszerűen biztossá, hogy az új alkatrész a jármű érték- növekedését jelenti. Gondoljunk arra, hogy ha valaki megkíméli az autóját, tíz éves korára ugyan sok lehet benne a kilométer, de a fényezés sértetlen, még csak kezdődő korrózió sincs a motorháztetőn vagy sárvédőn. Ebben az esetben ennek a motorháztetőnek vagy sárvédőnek a cseréje a baleset nélkül nem lenne indokolt. Sőt!

Egy balesetet, töréskárt szenvedett autót a későbbiekben még soha senki nem vett meg drágábban azért, mert új alkatrészek voltak benne. Tehát, az úgynevezett káron szerzés nem jelenik meg az autó árában!

A biztosítók lobbyja csakugyan irdatlanul erős

Hogyan lehetséges ennek ellensúlyozása?

Én azt gondolom, a törvényjavaslat kezdő momentumaként az elmúlt időszak egyoldalú, kizárólag a biztosítók érdekeit figyelembe vevő módosításait teljes körűen felül kellene vizsgálni. Ez viszont csak úgy érhető el, ha valamennyi, az autós szakmában érdekelt szervezet, legyen az klub, egyesület vagy szövetség, közösen gyakorolna nyomást a kormányra annak érdekében, hogy foglalkozzon ezzel a törvényjavaslattal. Tíz hónap áll még rendelkezésre, hogy megfelelő szakmai háttér birtokában elkészüljenek olyan kidolgozott javaslatok, amelyek tartalmazzák a fogyasztók érdekeit is.
Gálik István


Mobilalkalmazás ajánló nem csak autósoknak:

“Itt taposhatod a gázt, nem lesz bírság!”
Ingyenes autóverseny alkalmazás letöltése Android és IOS mobil “kütyükre”.

Hasonló cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Alulírott, az alábbi checkbox pipálásával tudomásul veszem, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatvédelmi szabályzatának feltételei szerint kezelheti.

Írd be a hiányzó számot! *