Miért van szükség a gépjármű kárrendezés törvényi (Bit. tv.) szabályozására? II. fejezet

Szükség van-e a kárrendezés törvényben történő szabályozására, illetve olyan szakmai ellen pólusra, aki kizárólag a károsultak érdekében tevékenykedik? A választ egy konkrét káresemény kapcsán döntse el mindenki saját maga!

Sokféle – konkrét kárügyeken alapuló – megközelítés lehetséges, melyek közül a legnagyobb érdeklődésre számot tartó TOTÁL-kár rendezési példát emelem ki.

Totálkár számítás – gépjármű kárrendezés itthon

Ügyfelünk közel tíz éves gépjárművében balesetet okoztak (Magyarországon magyar gépjárművel). Az autó súlyosan megsérült ugyan, de a károsult érdeke a javítás mellett szólna. Egyrészt a fennálló deviza hiteltartozás, másrészt az új gk. beszerzésével járó többletköltségek, harmadrészt a javítási költség és az autó értékének aránya (kb. 36%) miatt is. A gépkocsi balesetkori értéke (un. kárkori értéke) a biztosító értékelése alapján 2.100.000.-Ft, amivel már itt nem értek szakértőileg egyet, mivel az értékelés a hazai és – a magyar használtautó piac alapját képező német internetes adatok alapján is – az autó nagyságrenddel többet ér, de ez most a példánk szempontjából mellékes. A már előző cikkünkben is említett, kb. másfél évtizeddel ezelőtt még működő piaci (kárrendezési) szabályozás mellett a gépkocsi akkor volt (gazdaságilag)TOTÁL-káros, ha (a kor függvényében) a javítási költség meghaladta a kárkori érték 70, 75 vagy a 80 %-át.

Ez a gyakorlat egybevágott a korábbi évek szakértői és bírósági gyakorlatával is. A rendszer átlátható, érthető és kalkulálható volt és nem utolsó sorban a károsult érdekeivel is egybe esett, mert csak akkor minősítette a biztosító TOTÁL– károsnak a gépjárművet, ha annak a javítási költsége már olyan magas volt, hogy nem volt érdemes (nem volt gazdaságos) megjavíttatni.

Mi ezzel szemben a mai totálkár számítási gyakorlat?!

A biztosítók totálkár számítása Magyarországon kedvezőtlen az autósok számára.

Mind a CASCO, mind pedig a felelősségi károknál a biztosítók érdekei kerültek előtérbe.

A feltételek szerint már 50 %-ot meghaladó javítási költség esetén is TOTÁL-káros az autó, de akár ennél alacsonyabb javítási költség mellet is “letotálozhatja” a biztosító az autónkat, ha a szerződéses partnere által üzemeltetett internetes roncsbörzén a törött autóra adott legmagasabb vételi ajánlat és a kárkori érték (baleset előtti forgalmi érték) közötti különbözet alacsonyabb, mint a javítási költség. Nyilvánvaló, hogy ez kizárólag azért jó, mert a biztosítónak így lényegesen kevesebbet kell a kárból megtérítenie, hiszen a roncs árát a “vevő” fizeti ki a tulajdonosnak, a biztosító csak az e-feletti részét kell hogy megfizesse. Nem lenne ezzel semmi baj, ha azt is figyelembe vennék, hogy a károsult érdeke ezzel homlok egyenest ellentétes.

A károsultnak – mivel az árfolyamváltozások , stb. miatt – jelentős , kárkori érték körüli vagy azt meghaladó tartozása van a bank felé. A javításra esélye sincs az alacsony kártérítés miatt, a roncs eladása és a biztosító által fizetett kártérítés együttesen, jó esetben fedezi a fennálló tartozást, azonban autó és pénz nélkül marad a kárrendezés után.

Nézzük egy konkrét kárszámítási példát!

Gépjármű kárrendezés a totálkár számítás nem kedvez a magyar károsultaknakA “roncs börzén” a törött autóért 1.350.000.-Ft-ot ajánlottak, így a biztosítónak az általa meghatározott 2.100.000 – 1.350.000 = 750.000.-Ft-ot kell megfizetnie, melyből – ha nem adja el a károsult az autóját – nem lehet a kb. 1.400.000.-Ft-os javítást megfinanszírozni, hiszen a hiányzó rész (1.400.000 – 750.000 = 650.000 Ft) 650.000.-Ft.

A régi, felügyelt és szabályozott rendszer szerint a gépkocsi a kárkori érték 70 %-ig  gazdaságosan javítható volt, azaz 1.470.000.-Ft-ig, amiből meg tudta volna javíttatni az autóját a károsult. A jelenlegi rendszer szerint azonban 750.000.-Ft a biztosító által fizetendő rész, ami a kárkori 2.100.000.-Ft-os értékhez viszonyítva csupán 35,7%!!! Tehát autónknak csupán a 35,75-os javítási költségéig finanszíroz a biztosító, ezt meghaladó költségnél TOTÁL-káros az autó!

A “bibi” csak ott van, hogy ezzel az eljárással mindenki jól jár (a biztosító és a roncs értékesítő is), csupán a szolgáltatást pénzzel (biztosítási díjjal) finanszírozó biztosított, károsult nem! Marad tehát a kényszer helyzet! Eladja ügyfelünk a roncsot, a biztosító kiegészíti az összeget 2.100.000.-Ft-ra, melyből – ha futja – kifizeti a banki tartozást és sóvárogva gondol a boldog időkre amikor még  autója volt.

Ne feledjük, hogy ebbe a helyzetbe ügyfelünk (Ön) vétlen károsultként került!

Gépjármű kárrendezési történetünknek azonban még nincs vége!

Ugyanis 2-3 hét múltával, egyszer csak kedves károsultunk úgy véli káprázik a szeme, amikor a város utcáján (immáron gyalogosan) sétálva, vele szemben látja közlekedni a kijavított és régi fényében pompázó autóját, melyet boldog, új tulajdonosa vezet.

Összefoglalva!

 Károsultunknak “nem érte meg” megjavíttatni azt az autót, ami a roncs értékesítő és a javítást elvégző és tovább értékesítő hasznát figyelembe véve még mindig javítható volt.

– Szerintetek rendjén van ez így?

– Nem kellene szabályozni, esetleg egy törvényileg támogatott szervezet vagy vállalkozás részére lehetővé tenni, hogy a – károsultak érdekében – a  biztosítóval szemben hatékonyan “szembe mehessen”?

Korábbi cikkeinkhez fűzött hozzászólásokat és javaslatokat köszönjük, melyeket Facebook oldalunkon továbbra is várunk.


 

“Okostelefon” alkalmazás ajánló autósoknak:
Járműve fogyasztását, karbantartását, szervizelését tartsa nyilván Android mobiltelefonján!
Autóvezetés “figyelő” iPhone mobiltelefon alkalmazás
Az alkalmazások letöltése ingyenes.


 

Hasonló cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Alulírott, az alábbi checkbox pipálásával tudomásul veszem, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatvédelmi szabályzatának feltételei szerint kezelheti.

Írd be a hiányzó számot! *