Nyereséget hoz a kgfb a biztosítóknak – az autósok a kárrendezés vesztesei

A kárrendezés elsősorban a biztosítóknak előnyös
A kárrendezés elsősorban a biztosítóknak előnyös

Elégedett jelentésben közölte a sajtóval a Magyar Nemzeti Bank, hogy hat év után a biztosítók kevesebb pénzt fizetnek ki a kárrendezés során, mint amennyi a kötelező felelősségbiztosítás díjbevétele. Azt viszont már nem mutatja ki a Nemzeti Bank jelentése, hogy a biztosítók nyeresége mögött a károsult ügyfelek elégedetlensége, az egyre alacsonyabb kártérítési összegek állnak.

Normalizálódott hat év után a kgfb-piac a Nemzeti Bank jelentése szerint. Az ő értelmezésükben ez azt jelenti, hogy a biztosítóknak kevesebb pénzt kellett a kötelező biztosítások alapján indult kárrendezésekre kifizetniük, mint amennyi díjat az ügyfelek a biztosításokra befizettek. Ez jó hír, a gond csak az, hogy a normalizálódást valószínűleg az ügyfelek kárára valósították meg.

Vajon mi történt az elmúlt években, ami a biztosítók számára megfordította a korábbi folyamatokat?

A KSH adatai alapján az elmúlt években nem csökkent, hanem növekedett a járművek száma és ezzel együtt a balesetek száma is. A KSH 2012-re 2,98 millió személygépkocsit regisztrált, 2016-ban már 3,13 millió futott az utakon. Tehergépkocsiból 414 ezer helyett ma 460 ezer közlekedik. A tehergépkocsik futásteljesítményére utal a közúton szállított áruk mennyisége: 2012-ben csak a belföldi szállításban 130, 2016-ban 156 millió tonna áru gurult az utakon.

2012 és 2016 között tehát a közúti forgalom jelentősen megnövekedett. Több autó közlekedett és több utat tettek meg, mint a korábbi években. Az erőteljesebb közlekedésnek köszönhetően nőtt a balesetek száma is. A KSH statisztikái a személyi sérüléses balesetekről tartalmaznak adatokat. Ezek szerint 2012-ben 15,1 ezer, 2016-ban 16,6 ezer személyi sérüléses baleset történt. A balesetek száma növekedett, valószínűleg ezzel együtt emelkedett a kárkifizetések száma is.

A biztosítók általi kárkifizetések összege is emelkedett ebben az időszakban, de egyáltalán nem abban az ütemben, ahogyan azt a járműforgalom növekedése, vagy a biztosítási bevételek alakulása indokolta volna.

A MABISZ adatai

Legbeszédesebbek ebben a kérdésben a biztosítókat összefogó MABISZ adatsorai. A MABISZ évente készített összefoglalója szerint 2012-ben az ügyfelek 83,4 milliárd forintot fizettek be kötelező felelősségbiztosításra. Ugyanebben az évben a biztosítók részéről 66,6 milliárd forint kárkifizetés történt, ami a díjbevétel 79,8 százaléka. 2016-ban a díjbevétel 130,5 milliárd forintra emelkedett, a kárkifizetések összege pedig 81,5 milliárd lett. Ez már nem a díjak 79, hanem csak 62,4 százaléka.

Amíg tehát 2012 és 2016 között a kötelezőre befizetett biztosítási díjak 56 százalékkal emelkedtek, addig a biztosító ebből csak 22 százalékkal fizetett ki több kárt az ügyfelek számára. Mindezt úgy, hogy időközben nem csökkent a balesetek száma.

A biztosítók tehát a díjemelések felét nem a károk kifizetésére fordították. Miközben nyugodtan feltételezhetjük, hogy jócskán növekedett az egy-egy balesetre eső gépjárműkár mértéke is. Bár az elmúlt 5 évben nem volt jelentős az éves infláció, azért az autóalkatrészek ára, a műhelyek rezsióradíja és minden költsége jelentősen emelkedett.

Összegezve: a biztosítók több és drágábban javítható kárra arányaiban kevesebb pénzt fizetnek ki, mint néhány évvel korábban. Ez az igazi titka a Nemzeti Bank által is örömmel bejelentett sikertörténetnek. De vajon mi állhat a megtakarítás hátterében?

Az egyre csökkenő, különböző jogcímeken megrövidített, vagy egyszerűen ki nem fizetett kárrendezési összegekből, hogy a biztosítók kártérítési szolgáltatásának a színvonala jelentősen csökkent. Az egyre magasabb biztosítási díjakért egyre alacsonyabb szolgáltatást kapnak a károsultak.

A biztosítók kárrendezési gyakorlatában sok olyan lépés van, ami megkárosítja az ügyfeleiket
A biztosítók kárrendezési gyakorlatában sok olyan lépés van, ami megkárosítja az ügyfeleiket

A gyorskár a sufniműhelyeket segíti

A biztosítók által nagyon szívesen megajánlott „gyorskár” lehetősége a feketegazdaságot erősíti. A gyorskár nem jó a károsultnak sem, aki így csak a neki járó kártérítési összeg töredékéhez juthat hozzá. Ezt a károsultak számára hátrányos összeget a törvényi feltételek is súlyosbítják. A jogszabályok ugyanis előírják, hogy ilyen esetben csak a becsült kár áfa nélküli összege fizethető ki a károsultnak. Még ha a kalkuláció száz százalékig pontos lenne is, ezzel az egy feltétellel akkor is 27 százalékkal kisebb összeghez jut hozzá, mint amit a javíttatásra a későbbiekben ki kellene fizetnie.

A gyorskár lényege, hogy a biztosító a jármű szakszerű, hivatalos műhelyben történő javíttatása helyett ajánl egy összeget, s a továbbiakban nem érdekli, hogy az autót a tulajdonos hol és milyen körülmények között javíttatta meg. A gyorskárként megajánlott összeg talán a harmada a becsülhető valós javítási költségeknek.

Konkrét példa gyorskárrendezésre

A károsult apró koccanására a szerviz 240 ezer forintos árajánlatot adott, a biztosító ugyanerre gyorskárként 72 ezer forint kifizetését ajánlotta.

Ha az ügyfél úgy dönt, hogy szeretne inkább gyorsan pénzhez jutni és elfogadja az ajánlatot, akkor a valós javítási költség harmadára lesz pénze.

Mik a lehetőségei? Bontott alkatrész, csere helyett kikalapálás, számla nélküli javítás hivatalos műhely helyett feketén dolgozó mesternél. Sokan egyszerűen meg sem javíttatják az autót, maradnak a törött, horpadt lemezek. Egyedül a biztosító jár jól, mert sikerült a lehető legalacsonyabbra leszorítani a fizetendő baleseti kártérítés összegét. Ha szervizben számlára ellenében akarná javíttatni az autót, akkor pedig a jön a hazai extrém mértékű és sok esetben törvénytelen avultatás, mellyel ismét jócskán megkurtítják a kifizetett kártérítést.

Avultatás

A rendkívül széles körben alkalmazott avultatást a biztosítók törvényi felhatalmazás alapján használják a kárrendezés során, de úgy, hogy indokolatlanul széles módon értelmezik a törvény szövegét.

Az avultatás alapja az a szabály, hogy a káron senki nem nyerészkedhet. A károsult nem kaphat magasabb összegű kártérítést, mint amilyen összegű kár valójában érte. Ezt az elvet használják ki a biztosítók az avultatás törvényesítésére.

Egy törött, de megjavított kocsi többet érne mint egy azonos paraméterű sértetlen autó?

Az avultatással azt mondják a biztosítók, hogy a javítás után, az esetleg kicserélt alkatrészek miatt a kocsi többet ér, mint amennyi a baleset előtti értéke volt. Ezt a feltételezett értéknövekedést vonják le a fizetendő kártérítés összegéből, ez az avultatás. Ha be kell építeni egy új alkatrészt az autóba, akkor idősebb autónál már az alkatrész árának a felét a tulajdonosnak kell fizetnie. A biztosító szerint ugyanis ennyivel többet ér az autó, ha a 10 éves oldallemez helyett egy újat helyeznek fel a törött helyére.

Az avultatás eredeti szándéka valójában jogilag teljesen stimmel, azonban azt a hazai biztosítók rendkívül kiterjesztően értelmezik. Több olyan káresetre is alkalmazták – és alkalmazzák jelenleg is -, amit bíróság előtt nem tudnak bizonyítani. Az autópiacon a valóságban senki sem ad többet egy törött, de eredeti alkatrésszel javított autóért… Az avultatás jogos lehetne abban az esetben, ha pl. az erősen korrodált elemek, valamint  a kopó-forgó, időszakonként elhasználódó alkatrészek pl: akkumulátor, gumiabroncs, kipufogó, motorfelújítás, katalizátor, stb… cseréje valóban növeli a jármű értékét.

A kötelező biztosítás terhére rendezett károk esetén a kárrendezési eljárás legnagyobb anomáliája az indokolatlan avultatás.

Egy koccanásban például megsérülnek a gumik, s le kell cserélni őket. Ha az autón például egy három szezont futott téli gumiszett volt korábban, akkor ehhez képest valóban értéknövekedést jelent, ha a biztosító kifizeti az új garnitúra beszerzését. A tulajdonosnak nem csak a kára térült meg, de megmenekült egy erősen esedékes új beszerzéstől is, nem kell saját pénzén új gumikat vennie. Itt az értéknövekedés valós, s teljesen jogos az is, ha a biztosító erre hivatkozva nem fizeti ki a csere teljes költségét.

Jelentős problémát jelent az is, ahogyan a biztosítók a szervizektől kapott árajánlatokat felülbírálják. A kárrendezés során bevett gyakorlat, hogy a műhely is elkészíti a hozzájuk bevitt autóra az állapotfelmérést, majd mielőtt a javítást megkezdenék, a munkákra vonatkozó árajánlatot jóvá kell hagyatniuk a biztosítóval. Előfordul, hogy a biztosító ilyen esetben előírja az eredeti helyett utángyártott alkatrészek használatát, esetleg igyekszik leszorítani a műhely óradíját, hogy a javítás a lehető legolcsóbbra jöjjön ki.  Ez a gyakorlat is a feketegazdaságot erősíti, hiszen a mesterségesen leszorított javítási költségek erős függésben tartják a javítóműhelyeket, melyek részben e gyakorlatnak köszönhetően is egyre kevésbé tudnak nyereségesen működni.

A biztosítók egyes kárrendezési eljárásai “problémásak”…

A lista természetesen nem teljes. Régebbi cikkeinket visszaolvasva nem egy olyan írást láthatunk, melyben a biztosítóknak a károsultak érdekeivel szemben álló kárrendezési gyakorlatáról írunk. Ide sorolhatjuk a személyi sérüléses balesetekre kifizetett sérelemdíjak hazai alacsony összegét, a kártérítési megállapodásokat, egyezségeket, melyek során a károsultak lemondanak minden további kártérítési igényükről. Ide sorolhatók az extrém díjnövekedések is, a fuvarozók számára felkínált milliós, néha tízmilliós biztosítási díjak, a külföldön történt balesetek utáni kártérítési összegek leszorítása vagy az elmaradt haszon megtérítésének rendszeres megtagadása. Többször hivatkoztunk már a különböző európai országokban található kárkifizetések nagyságára. A táblázatban jól látható, hogy mennyivel alacsonyabbak a hazai kártérítési összegek a nyugat-európai országokban elérhető kártérítéseknél, miközben közel ugyanazokkal az alkatrészárakkal és más költségekkel kell számolni itthon is.

Összegezve: a kárrendezési szakma alapos ismerőjeként úgy látjuk, nincs miért örülnünk annak, hogy a biztosítók kgfb üzletága végre nyereséges lett. A nyereséget az egyre csökkenő kárrendezési szolgáltatás színvonalával, valójában a károsultakon spórolták meg. Úgy látjuk, hogy ez az eredményesség elsősorban nem a szervezetek takarékos működésének köszönhető, sokkal inkább a bajba került ügyfelek megkárosításán alapul.

Szolgáltatásaink:

Nyereséget hoz a kgfb a biztosítóknak – az autósok a kárrendezés vesztesei
5 (100%) 4 szavazat
Tetszett? Oszd meg másokkal!Share on Facebook
Facebook
32Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on LinkedIn
Linkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Alulírott, az alábbi checkbox pipálásával tudomásul veszem, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatvédelmi szabályzatának feltételei szerint kezelheti.

Írd be a hiányzó számot! *