A károsult éljen a választási lehetőséggel – A megoldás: BÜSZI?

Ebben az évben már több olyan beszélgetést is folytattam a BÜSZI Kft. ügyvezetőjével, Vinkelman Istvánnal, amelyekben meggyőző számadatokat sorolt föl annak alátámasztására, hogy külföldi baleset során a károsult nemzetközi fuvarozók nagyon rosszul járhatnak, ha a hazai biztosítóktól, kárrendezőktől várják veszteségeik pótlását

Erre sajnos újabb példával szolgálhat számunkra – fordulok az ügyvezető igazgatóhoz.

Valóban így van! Magyarország az európai régión és az Európai Unión belül is az egyik, ha nem a legrosszabb kárrendezési joggyakorlatot alakította ki az elmúlt évtizedek során. Ebből aztán logikusan következik, hogy ha bármely más ország kárrendezéséhez fordulunk, az csak jobb lehet. Sajnos, hozzá szoktunk, hogy az unió és az európai térség országai közül nem a legjobb helyen állunk gazdasági szempontból, értve ezen a jövedelmeket és az elszámolhatónak elismert költségeket egyaránt. Mindez bennünket természetesen hátrányosan érint. Talán furcsán hangzik, de a hátrányos helyzetünkből most előnyt kovácsolhatunk a károsultaknak: a nemzetközi, azaz a külföldön elszenvedett károk rendezéséből. Itt már csak az a probléma, hogy e nyomorúságos előny igénybe- vételének éppen saját honfitársaink magatartása a legnagyobb gátja. Korábban már beszéltünk arról, hogy a kárrendezési megbízottak magyar cégek, magyar biztosítók, alkalmazottakkal, akik azonban a külföldi biztosítók érdekeit képviselik. Megbízóik természetesen díjazzák munkájukat, nyilvánvalóan gavallérosan jutalmazva a minél alacsonyabbra leszorított kártérítési összeget. Így aztán minden lehetséges eszközzel igyekeznek megakadályozni, hogy – az európai irányelvek, a Nemzetközi Zöldkártya Egyezmény és a gépjármű felelősségbiztosításról szóló törvény értemében – a károsult a kizárólag számára rendelkezésre álló választási lehetőséggel éljen, s a magyar kárrendezési megbízottat kihagyva közvetlenül a külföldi biztosítóhoz forduljon. Mi minden esetben csatoljuk a károsult nyilatkozatát, mely szerint nem óhajtja igénybe venni magyar kárrendezési megbízott közreműködését, de rendszeresen visszaküldik azt.

Összehasonlításként akkor nézzünk konkrét káresetet!

Egyik károsult nemzetközi fuvarozónk nyerges szerelvénnyel németországi autópálya parkolójában töltötte a pihenőidejét, aludt a gépkocsivezető. Arra ébredt, hogy beleütköztek a gépjárművébe. Kikászálódott a fülkéből és meglepve látta, az álló szerelvényű félpótkocsijának a bal hátuljába beleütközött egy VW mikrobusz. Ráadásul olyan sebességgel, hogy a két utasa közül az egyik azonnal szörnyethalt, a másikat pedig mentőhelikopterrel kellett elszállítani a helyszínről. Nyilvánvaló, hogy a járművek tömegének különbsége miatt a félpótkocsi szenvedte el a kisebb kárt. Azonban a bal oldali alváza és a váznyúlványa lefelé körülbelül 1-1,5 centit elhajlott, s egy kissé megcsavarodott. A magyar kárrendezési joggyakorlat és a hazai szervizek javítási rendszere is arra specializálódott, hogy ezeket az alvázakat itt javítják, ha kell, levágják, s a váz hátsó részét, az úgynevezett váznyúlványt, kicserélik újra. Esetünkben azonban, mivel német volt a károkozó, elkerülendő a későbbi konfliktusokat, megkerestem a gyártó céget, s írásbeli nyilatkozatot kértem tőlük – fotók egyidejű megküldése mellett – , hogy ez az alváz véleményük szerint miként javítható. A gyártó cég hivatkozott a gyártási és javítási technológiára, s közölték, hogy szó sem lehet az alváz húzatásáról, még kevésbé a vágásáról, s annak egy új darabbal való pótlásáról! Komplett alvázcserét írtak elő ebben az esetben, s annak ellenére, hogy a félpótkocsi fiatal, másfél éves volt, s viszonylag nagy értékű, 2 millió 800 ezer plusz áfában adták meg az alváz alkatrész költségeit. Ehhez bizony a félpótkocsit darabjaira kell szétszedni, majd újra összerakni. Sokkal nagyobb munka ráfordítást igényel, mint egy új félpótkocsi elkészítése. Természetesen nem bírta el, totálkáros lett. Kiszámoltuk a kár-kori értéket, a roncsértéket, s persze az új félpótkocsi beszerzésének idejére beállítottuk a fuvarozó elmaradt hasznát is. Nem egészen harminc nap leteltével megjött a kártérítési összeg!!

Kárrendezési iroda 728 - 90- 009-5

Ez az ügyfelünk most járt nálam először nemzetközi kárügyben, ezért előzőleg már bejelentette a magyar kárrendezési megbízotthoz, az pedig árajánlatot kért az egyik magyar szakszerviztől. Ez annak rendje és módja szerint meg is érkezett, mindösszesen 986 ezer forint plusz áfáért vállalták volna a javítást. Erre a megbízott közölte, hogy mivel a károsult vállalkozónak még további harminckilenc szerelvénye van, ezért a kárenyhítési kötelezettségre hivatkozva elmaradt haszonról szó sem lehet. Csoportosítsa át az eszközeit, és oldja meg a problémáját. Mindezeket az adatokat természetesen a német kárrendezőnek is megadtuk, az elmaradt haszonra vonatkozó igényünket is beleértve. S a 986 ezer plusz áfával szemben, nem egészen harminc nap elteltével, 20 ezer 660 eurót fizettek ki, ez magától értetődően nettó összeg. Ebből valamivel több, mint a fele a járműkár, s közel a fele pedig az elmaradt haszon. Ha ezt viszonyítjuk a magyar kárrendezési megbízott közreműködésével felajánlott összeghez, akkor látszik, hogy jelen esetben a hatszorosáról van szó!

Végül hogy sikerült kihagyni a magyar kárrendezési megbízottat?

Levélben fölvettük a kapcsolatot közvetlenül a német biztosítóval, csatoltuk a megbízásunkat s a károsult nyilatkozatát, hogy nem kívánja a közvetítést igénybe venni. A biztosító pedig elfogadta ezt a jelzésünket, s közvetlenül rendezte a kárigényt. Ez elég ritka egyébként, mert az a tapasztalat, hogy amikor a külföldi biztosítók már kapnak egy jóval alacsonyabb javítási és kártérítési ajánlatot, mint amennyi az adott országban törvényesen járna, akkor nyilvánvalóan ők is azt választják, ami nekik kevesebbe kerül. Azt persze nem lehet mondani, hogy minden esetben ilyen feltűnő az aránytalanság, de a kétszerese-négyszerese nem ritka. A kérdés inkább az, ha már egyszer szabályozták a nemzetközi kárrendezést, és a saját felelősségbiztosítási törvényünk is tartalmazza a választási lehetőséget, hogy kihez fordulhatunk, akkor vajon miért nem élünk ezzel a lehetőséggel!

Őszintén szólva végig az járt a fejemben, hogy ha ez a lehetőség ismert, s ráadásul nem is kötelező bevonni magyar kárrendezőt, akkor miért teszik meg mégis?

Úgy érzem, a kérdésnek két oldala van, s első része arra irányul, tud-e mindenki arról a lehetőségről, hogy ezekben az esetekben lehet közvetlenül a külföldi biztosítóhoz fordulni. Erre pedig az a válaszom, hogy szerintem nagyon sokan nem ismerik ezt a lehetőséget. Sajnos a kárrendezési megbízottak, amikor rákérdezünk, hogy miért nem tartják be az erre vonatkozó törvényt, s az EU-irányelveket, akkor az a válasz, hogy nekünk semmi közünk ahhoz, kivel kötnek megállapodást, illetve kinek a megbízása alapján dolgoznak. Ez igaz is, hogy a kárrendezési megbízott kivel köt megállapodást és kitől kap megbízást, ahhoz nekünk valóban semmi közünk. De ahhoz már igen, hogy a károsultnak, ha külföldön szenved balesetet, akkor a törvény szerint választási lehetősége van! S ha ő azt az utat választja, hogy nem kívánja a magyar kárrendezési megbízott közreműködését, akkor ez a magyar kárrendezési megbízottra nézve kötelező érvényű és törvényileg is szabályozott. Nem a külföldi biztosítónak, hanem neki kellene fölemelni a kezét s a szavát, hogy tisztelt külföldi biztosító, sajnálom, de a te megbízásod jelen esetben nem érvényesíthető. Bár nekem nagyon jól esne a közreműködés, mert ezért tőletek díjat kapnék, de törvény szerint most vissza kell utasítanom a megbízást.

A kérdés másik része, ha jól értettem, arra vonatkozott, hogy ha közvetlenül a külföldi biztosítóhoz fordulhatnak a károsultak, akkor miért vesznek igénybe közvetítőt. Nos, rendkívül nehéz és óriási gyakorlatot, tapasztalatot igényel, hogy valaki közvetlenül egy külföldi biztosítóval szemben tudjon kárigényt érvényesíteni. Mi húsz éves gyakorlattal rendelkezünk, s néha bizony még nekünk is gondot okoz egy adott biztosító megkeresése, a vele való kapcsolatfelvétel, az olykor hosszas küzdelem, mindez rengeteg munkát igényel. Nem véletlen, hogy a fuvarozó a fuvarozással foglalkozik. Amikor kárt szenved, szüksége van a segítségre, hiszen sem embere, sem ideje, sem gyakorlata nincsen ebben a vonatkozásban.

Fejlemények vannak egy külföldi balesettel kapcsolatban, amelyről már írtunk

Röviden foglaljuk össze magát az eset, s nézzük a mostanában történteket!

Egy magyar állampolgár személyautójával az olasz autópályán a belső sávban haladt, amikor a külső sávban haladó olasz gépjárművezető figyelmetlenül sávot váltott, s ennek során neki ütközött. A balesetet követően megálltak a leállósávban, annak rendje-módja szerint az olasz elnézést kért, elővették a kék-sárga Európai Baleseti Bejelentőt, s elkezdték kitölteni. Nagyjából kitöltötték, de az aláírásra már nem került sor, mert a közben megjelent rendőrautóból közölték velük, hogy ne itt egyezkedjenek, ugyanis rendkívül balesetveszélyes. Nem messze van egy parkoló, álljanak be oda. Így is történt, időközben az olasz rendőrökkel szóba elegyedtek, akik közölték a károsulttal, hogy a jogalap szempontjából fontos, hogy a rendőrség rögzítse az eseményeket. Ez azonban pénzbe, 30 eurójába kerül a károsultnak. Fizesse ki, s ennek ellenében megkapja az olasz rendőrségi iratokat, amivel a külföldi kárát tudja rendezni. Ügyfelünk jóhiszemű volt, ugyanakkor rendkívül naiv és laikus. Kifizette a kért összeget, s hazajött. Itthon a tulajdonos bejelentette a kárt hozzánk. Az első, amit láttunk, hogy az olasz rendőrségi irat, nem egy helyszíni adatrögzítő lap, hanem helyszíni bírság nyugtája. Amiben ráadásul az állt, hogy figyelmetlen volt a magyar gépjármű vezetője, elvesztette uralmát autója fölött, s neki ütközött a mellette szabályosan haladó olasz kocsinak. Természetesen az olasz gépjármű vezetője be is jelentette a kárt a magyar résztvevő felelősségbiztosítójához, s egyben a kárigény érvényesítésével az olasz fél kötelező felelősségbiztosítója meg is kereste a magyar kárrendezési megbízottját, hogy segítsen ennek a kárigénynek az érvényesítésében. Amikor mi jeleztük a problémát, az egyik legnagyobb gond az volt, hogy ketten utaztak a magyar gépjárműben, a rendőrségi irat pedig egy személyt említ. Tehát tagadta azt a tényt, hogy utasa is volt a magyar gépjárművezetőnek. Amikor fény derült arra, hogy félrevezették a magyar gépjárművezetőt, akkor ezt jeleztük a külföldi biztosítónak, akiktől választ sem kaptunk. Illetve jelentkezett egy magyar kárrendezési megbízott, aki – vajon miért nem meglepetés ez számunkra – kerek-perec közölte, hogy mivel a helyszínen a baleset magyar résztvevője nem emelt panaszt az olasz rendőrségi intézkedéssel szemben, s ott azt nem helyezték hatályon kívül, így utólag a jogalappal kapcsolatos módosítást nem áll módjukban elfogadni. Valójában még egy lehetőség lenne – ezt persze már csak mi mondjuk -, a magyarországi olasz konzulátushoz lehetne fordulni azzal az igénnyel, hogy nem vették figyelembe a külföldi balesetnél jelen lévő tanút. Egyébként időközben a spanyol tárgyaló partnertől, akinél kinn jártak, megérkezett az igazolás, hogy ketten voltak. Ennek ellenére a károsult úgy döntött, hogy ezt a procedúrát nem csinálja végig.

Itt szeretném felhívni az Olaszországba utazók figyelmét: Ausztriával és Németországgal ellentétben, olyan esetekben, amikor csak vagyoni kár van, nem kötelező a rendőri intézkedés. De a külföldi szempontjából, a jogalap szempontjából jobb, ha történik rendőri intézkedés. Az osztrák és a német rendőrség ilyenkor kijön, helyszínel és megkéri az árát, csekket adnak olyan 30-40 euróról. Ugyanez Olaszországban nem igaz, ott, ha a rendőr kimegy és intézkedik, az ingyenes! Legyen gyanús, ha pénzt kérnek tőlünk, mert az annak a jele, hogy nemcsak egy intézkedés történt, hanem valamilyen oknál fogva megbírságol bennünket, s akkor feltétlenül tisztázni kell, miért teszi. Ha nem beszéljük az olasz nyelvet, s más nyelven sem sikerül tisztázni a helyzetet, akkor hívhatunk tolmácsot, ez jogunkban áll. Ha nem értünk egyet az intézkedéssel, jó rögtön panaszt emelni, ki fogják vizsgálni. Ennek hiányában fordulhat elő a jelen eset, hogy a károsult nem kapja meg az őt megillető kártérítést.

Esetleg rá lehet írni a jegyzőkönyvre magyarul is a saját véleményt, s csak utána aláírni?

Természetesen, ez is járható út. A papír indigós, tehát kénytelenek foglalkozni vele. A lényeg, hogy az esetleges panasznak nyoma legyen, ennek ellenében a külföldi hatóság nem tehet mást, minthogy lefolytatja az eljárást.
Forrás: MKFE Autó Közlekedés, Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének Lapja – Gálik István –

Szolgáltatásaink:

A károsult éljen a választási lehetőséggel – A megoldás: BÜSZI?
5 (100%) 3 szavazat
Tetszett? Oszd meg másokkal!Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot! *